Nemrégiben tartotta szezonnyitó sajtótájékoztatóját az Egri Vízilabda Klub vezetése. Szécsi Zoltán klubelnök sok egyéb más mellett azt emelte ki, hogy az eddigiekhez képest új alapokra helyezik a száztíz éves hagyományokkal rendelkező sportszervezet munkáját. Annak a reményének adott hangot, hogy minél több, Egerhez szorosan kötődő sportembert foglalkoztathatnának. Ennek fényében alakult ki a női-, valamint a férfi csapat játékoskerete. Egerben felnövő vezetőedzőket neveztek ki Szilágyi Péter és Petrovai Márton személyében. Létrehoztak egy eddig nem létező munkakört, ami leginkább megfelel Biros Péter szakmai felkészültségének, tekintélyének, tapasztalatának, emberi respektjének, ahonnan a legtöbbet tudja hozzátenni a kitűzött célok megvalósításához. Klubunk ikonja szakmai igazgatóként folytatja a munkáját. Ebbéli szerepkörében beszélgettünk a háromszoros olimpiai bajnokkal.

- Jó kérdés! Amint azt a sajtótájékoztatón is elmondtam nem igazán alakult ez még ki minden részletében. Kicsit közösen tapogatózunk az edzőkkel, Szécsi Zolival, hogy mit is takarjon ez valójában. Nem szeretném ugyanis senkinek az önállóságát megsérteni. Egyelőre azt csinálom, hogy lejárok minden korosztály - beleértve a két felnőtt csapatot is -, edzéseire. Megnézem, felmérem, hogy mit csinálnak, hogyan dolgoznak.

-Feltűntél már úgy a női, mint a férfi csapataink kispadján a BENU Magyar kupa mérkőzéseken. Ilyenkor szakmai tanácsokkal segíted az edzőket, vagy csak a tekintélyedet latba vetve ülsz a padon?

-Megkérdeztem Szilágyi Petit, csakúgy mint Petrovai Marcit, hogy mondják meg miben segítsek. Ezek az ő csapataik, ők tudják leginkább, hogy mire van szükségük. Nem bekiabálni kell a kispadról, hanem felhívni azokra a hibákra az edzők figyelmét, vagy éppen a mellettem ülő játékosét, hogy én milyen hibát láttam, amit javítani kell. Tapasztalatból tudom, hogy egy edzőnek mérkőzés közben nagyon sok mindenre kell figyelni, sokkal magasabb pulzussal áll ott a medence szélén. Én mint külső szemlélő vagyok jelen, nyugodtabban, lehet, hogy jobban átlátom a dolgokat. Sokkal több információ megmarad, összegyűlik bennem. Ha valami nagyon fontos azt elmondom rögtön, de alapjában a szünetekben szoktam mondani egy-két dolgot. Van amikor meg sem szólalok, mert igazából tudnom kell, hogy hol az a bizonyos határ, amit nem kell túllépnem, én nem edzőként szerepelek, nem én irányítok. Ha tanácsot kérnek akkor adok, de nem kiabálok be a játékosoknak a medencébe, hogy mit csináljanak.

-Bízom benne, de soha nem voltam az a heves reklamálós típus. Meg egyébként sem azért ülök ott, hogy a bíró nekünk kedvezően ítéljen egy kétes szituációban. Igazából nem tudom, hogy milyen érzéseket vált ki ez a bírókból, erről nem beszélek velük soha.

-Látom, többször előfordult már eddig is, hogy vízben vagy szinte minden korosztály edzésén. Azon túl, hogy önmagadat is karban tartod ezáltal, ilyenkor ez milyen jellegű munkát jelent?

- Szívesen részt veszek a felnőtt csapatok edzésein is, de istenigazából a fiatalok azok, akiknek lehet csiszolni a még kialakulatlan technikájukon. Az is igaz, hogy nekem is több időm van edzeni. Voltam a 2006-os születésűeknél, akik egy nagyon tehetséges csapatot alkotnak, remek korosztály, sok ügyes játékossal. Lehet belőlük egy jó generáció számunkra. Olyan apróságokat mondok el, hogy ne így lőjön, így tartsa a testét, úgy ússzon kapura, mert akkor sokkal könnyebb lesz. Gyakorlatilag amit edzőként elmondtam a lányoknál, azt most elmondom a vízben, megmutatom. Persze csak azoknak akiknek látom, hogy erre szükségük van. Nem okoskodva, pusztán jó szándékkal, vigyázva arra, hogy nem én tartom az edzést, ezzel ne okozzak zavart, sem a játékosokban, sem az edzőkben. Csak a tapasztalatomat szeretném átadni, ha ez segít.

-Hallottam ifi játékostól, hogy mennyire megtiszteltetés számukra, ha bemész közéjük a vízbe, s megmutatsz nekik egy-két dolgot...

-Ennek nagyon örülök ha ez így van. Én is voltam fiatal, voltam sendrián is, amikor nem feltétlenül azt csináltam ami a feladat volt. Utólag persze, hogy beláttam, hogy jót akarnak nekünk. Tehát tudom azokat a lépcsőfokokat amin ők mennek keresztül, mert én is átéltem. Nekem is volt olyan "öreg", nagy tekintélyű játékos aki tanáccsal látott el. Aztán vagy megfogadtam, vagy nem. Volt amiből épültem, meg olyan is amit elengedtem. Nyilván örülök, hogy segíthetek, mert így érezhetem hasznosnak magam a medencében is, nemcsak a parton. Nem fogok mást mondani mint az edző, azzal úgyis tisztában vagyok, hogy ki milyen munkát követel. Azt azonban mindig elmondom, hogy én nagyon szerettem edzeni.

-Nemcsak az Egri Vízilabda Klubnak, hanem a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségének is tagja vagy. Sportdiplomácia szempontjából is sokat számít az új beosztásod?

-Jó dolog, szívesen csinálom mindkettőt. Első kézből van információm ezáltal, netán a döntéshozatalnak is részese lehetek. Elsősorban a vízilabda érdekeit szeretném jól képviselni, s nem előtérbe helyezni egyik, vagy másik elnökségi tagságomat.

-Lezárult egy korszak. Akár klubszinten, akár a magyar vízilabdában nagy változások tapasztalhatóak. Te mint szakmai igazgató hogy értékeled ezeket a változásokat?

-Ha arra gondolok, hogy nincs annyi külföldi, akkor az a magyar vízilabdának jó. Mert többet lehetnek játékban a fiataljaink, ami által fejlődnek. Persze a minőségi külföldi játékos az minden csapatba elkel. Az akitől lehet tanulni, akár technikailag, akár mentalitásban. Olyan mint például itt nálunk Egerben  Murisic, vagy a Fradiban  Fountoulis, vagy éppen  Jaksic, hogy a Szolnokban szereplő Filipovicról már ne is beszéljek. Csak az arányokra kell vigyázni. Most azt látom, hogy sok magyar fiatal kap szerepet itt Egerben, de máshol is. Ez később a válogatott szempontjából lehet jelentős, mert nagyobb lesz a merítési lehetőség a mindenkor szövetségi kapitánynak.

-A vírus miatt nemcsak vízilabdában, de más sportágakban is nagy volt a szünet. De mintha egy kicsit átestünk volna a ló túloldalára, a Magyar kupa kapcsán. Jó az ha ilyen sűrűn kell játszani? Ami magában hordozza a sérülésveszélyt. A szurkoló pedig képtelen ennyi meccset követni a helyszínen.

-Egy játékos soha ne kérdezze meg, hogy miért kell ennyit játszani. Megjegyzem, hogy inkább játszani szeretnek, mint edzeni. Ez a vízilabda életben tartásáról szól. Persze érzek benne némi túlzást, amikor egy nap alatt két meccset is játszani kell. Elhiszem, hogy jót akartak ezzel, de a puding próbája ugye mindig az evés. Lehet, hogy most ez a bizonyos puding kicsit csomós lett... Találni kellett volna ennél egyszerűbb lebonyolítást. Amikor több helyszínen népszerűbb lett volna a játék. Kíváncsi lettem volna, hogy este hét órakor mennyien jönnek ki a Bárány uszodába egy férfi kupameccsre. A délelőtt kezdődött női, Fradi elleni mérkőzésen, hétköznap majdnem telt ház volt és remek hangulat.

-Ha majd mérlegre tesszük ezt az időszakot, értékelünk, akkor mivel lennél elégedett, mint az Eger szakmai igazgatója?

-Rosszabbra számítottam, mint ami lett. Úgy gondolom, hogy mind a női, mind a férfi csapatunk ütőképes lesz a bajnokságra. Ha ez beigazolódik elégedett leszek. Abban biztos vagyok, hogy jó meccsek lesznek, érdekesek, izgalmasak. Akkor lennék elégedett, ha csapatainkat megszeretnék és magukénak éreznék a szurkolók, ha sokan biztatnák a játékosokat minden mérkőzésen. Nagyon fontos, hogy utánpótlás szinten, lányoknál, fiúknál előbbre lépjünk, csapataink az utánpótlás bajnokságokban a felső házban szerepeljenek, azoknál a korosztályoknál pedig ahol lemaradás tapasztalható, mert ilyen is van, ott pedig felzárkózzunk. Ehhez kell összefognunk valamennyiünknek, szurkolókat, támogatókat is beleértve, a város vezetésével közösen, mindenkinek egyformán akarni kell a sikert. Nagyon örülnék, ha mindenki mellénk állna. A klubunk mellé, no meg persze a sportágunk, a vízilabda mellé. A klub is, meg a sportág is megérdemelné. Gondoljunk csak az elmúlt száztíz évre, meg a legnagyobb sportágbeli élményekre.