Bár a cím sokat sejtető, nem a kikelet szépségeit fogjuk taglalni az elkövetkezőkben. Tóth Kálmánnal, az egri serdülők és ifjúságiak edzőjével, az ifjúsági válogatott szövetségi kapitányával beszélgettünk. Amit elmondott, az roppant tanulságos és rávilágít arra is, hogy miért beszélhetünk utánpótlás műhelyről Egerben. Ahogy hallgattuk mondandóját kicsit ráérezhettünk arra is, hogy miért mondanak köszönetet egykori mesterüknek már meglett felnőtt, akár válogatott játékosként tanítványai. Miért hallhatjuk rendszeresen visszatérő nyilatkozatokban azt a mondatot: "mindent Tóth Kálmánnak köszönhetek!" Pedig ezúttal csak egy egyszerű kérdést tettünk fel neki, ami úgy szólt, hogy ebben a kialakult nehéz helyzetben, a karantén ideje alatt miként dolgoznak a serdülők és az ifjúságiak?

-Ha kezdhetném egy kicsit messzebbről - mondta. - Az elmúlt közel egy évtizedben minden nyáron jelen lehettem a legjelentősebb nemzetközi utánpótlás tornákon. Nekem ez nem munka, nekem ez a feltöltődés, a megújulás időszaka. Ilyenkor figyelem a különböző csapatokat, igyekszem ellesni az újdonságokat. Azt, hogy merre halad a sportág, kik mit változtattak, hogyan támadnak, védekeznek, milyen taktikákat, technikai elemeket használnak. Ezeket elraktározom és amikor hazajövök, megpróbálom beépíteni a mindennapi munkába. Látok poszt specifikus mozgásokat, olyan elemeket amik segítenek az én megújulásomban is. Tavaly is nyertünk Coman Kupát az ifi válogatottal. Ez egy tizenhat csapatos torna volt az olaszoktól, az amerikaiakig mindenki ott volt, aki számít a sportágban. Egy kis, mini világbajnokság volt. Nagyon sok újdonsággal, érdekes, figyelemre méltó megoldásokkal. Ezeket figyelem és hozom haza, mert már ott látható a sportág fejlődési lehetősége ezekkel az elemekkel. Ezek elsajátításához idő kell. Sokszor három, négy hónap. Sportág és poszt specifikus elemek ezek.

Amikor hozzám kerül egy-egy korosztály mindig úgy kezdjük a munkát, hogy nyitunk egy füzetet. Szépen leírják, hogy mit is fogunk megtanulni. Mit játszunk emberelőnyben, vagy éppen hátrányban, hogyan fogunk védekezni, vagy éppen támadni. Milyen technikai és taktikai elemeket használunk majd és ezeket miként lehet mérkőzések közben váltogatni. Mindig azt szoktam mondani nekik kezdésként, hogy elcsüggedni tilos! Az elején lesznek döccenők, olyan vereségek, amik fájni fognak. Az én csapataim mindig akkor lesznek jók, amikor elolvad a hó. Amikorra már számtalanszor felmondták a füzetben leírtakat, s azt megannyiszor átvettük a gyakorlatban is, na akkor jönnek majd a sikerek. Többször megkérdezték már tőlem neves edzők, hogy miért van az, hogy ősszel simán nyernek ellenünk, tavasszal pedig egyértelműen mi vagyunk a jobbak. Azt szoktam válaszolni, hogy elolvadt a hó...

Arra is nagyon vigyázni kell, hogy a különböző elemek elsajátításába ne fásuljon bele a gyerek. Ezért négy, öt, esetleg hat  hetenként mindig újítunk valamit. Ez ösztönzőleg is hat. Ezek kamaszodó, vagy már kamasz srácok. Sokszor nehezen értik meg, hogy miért kell megtanulniuk rendszerben játszani. Ők még mindenáron és minden támadásból gólt szeretnének lőni, ide nekem az oroszlánt alapon. Elhiszik a ki ha én nem mesét. Aztán szép lassan megértik és rájönnek, hogy mit is jelent csapatként mozogni a vízben. Úgy támadni, hogy már a támadás közben is gondolni a védekezésre. Mert hiába lövünk kapura, ha lekontráznak bennünket, hiába egy szép mozdulat, egy technikai bravúr, ha az öncélú és gólt kapunk belőle. Rendkívül érzékenyek, tudni kell bánni a lelkükkel. Amikor aztán tavasszal elkezdjük sorba nyerni a meccseket, akkor azt mondják: "hát, igaza volt!" Öröm látni, ahogy örülnek, hogy érdemes volt végig menni a buktatókon, azt a bizonyos füzetet rongyossá olvasni, és az edzéseken újra, meg újra végig csinálni amit leírtunk. Akkor már mondják ők is, hogy elolvadt a hó! Annak azért örülök, hogy az idén játszhattunk annyi mérkőzést, ami szintén visszaigazolta ezt. Ők maguk láthatták, hogy eredményesebben képesek blokkolni, hatékonyabban tudnak kapura lőni, a kornak megfelelő taktikát játszunk. Sajnos azonban mire elolvadt a hó, a koronavírus megváltoztatta az életünket.

Nagy köszönettel tartozom Major Attilának, a klub erőnléti edzőjének, hogy olyan gyakorlatokat tesz fel minden nap az internetre, mindig mást, mindig valami újdonságot, ami segíti a játékosokat az erőnlétük megőrzésében. Csinálják is lelkesen. A baj az, hogy nem számolhatunk vissza, nem tudhatjuk, hogy meddig tart ez az egész, mikortól térhetünk vissza a megszokott munkánkhoz. Mindenesetre hétfőtől minden nap találkozunk, még ha a számítógép előtt ülve is. Egy megadott időpontban mindenki kap egy linket, láthatjuk egymást és ilyen módon, de összeülünk. Átismételjük az elméleti dolgokat. Azt amiket már leírtunk a füzetbe, s írunk új ismereteket is, amiket meg kell tanulniuk. Egy edzésterv alapján fogunk haladni. Akkor, amikor már vízbe mehetünk, akkora már elméletben mindent tudniuk kell.

Még valamit hadd mondjak el! Talán ezzel kellett volna kezdenem. A most kiöregedő ifistáknak szeretném megköszönni az elmúlt négy éves munkájukat. Jó volt velük közösen dolgozni. Sok sikert kívánok nekik a jövőben és akinek segítségre van szüksége, mint ahogy eddig is mindig, annak állok rendelkezésére.