
Napra pontosan ötven éve, 1972. október 2.-án óriási örömet szerzett az akkor Egri Dózsa néven szereplő vízilabda csapatunk. A Ferencváros 7-6-os legyőzésével megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A városban akkor mindenki erről beszélt. Kelemen Attila, aki a kupasorozatban az egyik legfiatalabbként végig lehetőséget kapott, a döntőben pedig a kispadon ült, arra emlékszik, hogy sem előtte, sem pedig utána nem voltak annyian a régi Bárány Uszodában, mint a kupadöntőn. Háromezren zsúfolódtak össze! Akiknek pedig már végképp nem jutott hely a lelátón, azok a kerítés tetejéről szurkoltak, de sokan felmásztak a környéken lévő fákra is, hogy láthassák a nagy diadalt.
Varga Lajos Eger SE vízilabda krónika című könyvében örökítette ránk a szenzációt jelentő győzelmet. Ezek szerint a Rüll -, Lutter, Pócsik -, Katona -, Bolya, Regős, Olajos kezdőcsapat vette fel a harcot a Ferencvárossal. Csereként, a kapus Kácsor, és Krajcsovics kapott még szerepet. A kispadon Patkó, Szász, Kelemen, id.Kovács Cs. T., azaz a fiatalok vártak bevetésre, amire nem került sor a végletekig kiélezett küzdelem miatt.
Az akkori tudósítás szerint: " Wiesner szerzett vezetést a Fradinak. A második negyed kezdetén emberelőnyből egyenlített Olajos. A hazai gólt követő középkezdés után, szinte pillanatok alatt két gólra nőtt a vendégek előnye. Ekkor kapuscserével próbálkoztak az egriek. Kácsor váltotta fel Rüllt. Ez megnyugtatóan hatott a játékra, ami Pócsik szépítő góljában nyilvánult meg. A harmadik negyedben a sérülést szenvedő Regős állt ki, helyére Krajcsovics jött be, majd Lutter találatával utolérték a Fradit. Amikor Balla kipontozódott, Pócsik megszerezte a vezetést, aztán a vendégek egyenlítettek. Az újabb vezető gól Katona nevéhez fűződik, de hamarosan ismét döntetlenre változott az eredmény. A befejező játékrészben hazai oldalról Lutter, a vendégek részéről Szellő volt eredményes. A lefújás előtt másfél perccel Pócsik büntetőt harcolt ki. Lutter értékesítette és kialakította a végeredményt: 7-6."
Az akkori szereplők elmondása szerint, végig nagyon feszült, izgalmas találkozó volt. A ferencvárosiak az első perctől kezdve provokálták a hazaiakat, a játékvezetőknek sok dolguk volt. A vérmes szurkolók már veréssel fenyegették a zöld-fehéreket, ami azt eredményezte, hogy az éremátadáshoz már csak az egriek vonultak fel. A győztesek olyan ünneplésben részesültek, amely a város legtávolabbi pontján is hallatszott.
Ez volt az egri vízilabda első igazán nagy diadala, amit később megalapozta a további kupagyőzelemeket, bajnoki aranyérmeket, nemzetközi szerepléseket. Az utódok pedig tisztelettel emlékeznek a nagy elődökre. Sajnos már sokan nincsenek az élők sorában. Akik viszont velünk vannak, azokat felkutattuk és október 22.-én a Szentes elleni hazai bajnoki mérkőzésen köszöntjük őket. Remélhetőleg - ha nem is háromezren -, de sokan kilátogatnak a Bitskey Aladár Uszodába, hogy a hősök, a példaképek előtt tisztelegjenek.
/Fotó: Lénárt Márton/