Minden sikernek megvan a saját maga értéke. A legértékesebb siker talán az, amiért úgy istenigazából meg kell dolgozni, ami nem hull csak úgy az ölünkbe. Mielőtt azonban Szécsi Zoltánnal az Egri Vízilabda Klub elnökével belemennék ennek a témának a részletes kifejtésébe játszottunk egy kicsit.

- Sydney, Athén, Peking. Melyik volt a legnehezebb?

- Mindegyik más volt.Sydneybe egy csikócsapatként érkeztünk. Nagyon fel sem fogtuk, hogy mit is csinálunk, meg egyébként sem mi voltunk a reflektorfényben, mondhatnám senki nem figyelt ránk. Élveztük, csináltuk, nyertünk, örültünk! Ehhez képest Athénban már mi voltunk az esélyesek. Annak pedig az volt a nehézsége, hogy nagyon keményen dolgoztunk, mégis a vége, az borzasztó nehéz volt és majdnem kiénekelték azt a bizonyos sajtot a szánkból. Aztán jött Peking. Ott már sokan leírtak bennünket, mondván, hogy harmadszor már nem nyerhetünk. Talán mi magunk sem hittük igazán. Aztán meccsről, meccsre jött meg az az igazi étvágyunk és valahogy onnantól már könnyűnek tűnt. Az oda vezető út viszont nagyon nehéz volt.

- Gyakran eszedbe jut ez a három helyszín, ez a három fantasztikus siker? Egyáltalán holt tartod az olimpiai aranyakat, rá, rá pillantgatsz néha?

- Budapesten az ötödik kerületi OTP-ben vannak az érmek. Azok azért túl nagy értéket képviselnek az én életemben, hogy bármilyen módon eltűnjenek, megsemmisüljenek. Most, hogy kérdezed, számomra is érdekes, hogy egyáltalán nem foglalkozom ezzel a hétköznapokban, mondhatnám, hogy eszembe sem jut. Pedig amikor dilemmáztam az elnöki felkérés után, hogy elfogadjam, vagy ne, akkor is úgy óvtak, hogy ha nem sikerül, akkor az a korábbi sikereket kitörli. Én pedig úgy gondoltam, gondolom, hogy nem voltam 31 éves a harmadik aranyunknál. Onnantól pedig reményeim szerint még egy ötven évet ad az élet. Na most ennyi ideig otthon ülni és nézegetni az érmeket, az abszurd. Egyáltalán nem félek a kihívásoktól, sőt, inkább keresem ezeket. Biztos, hogy lesz kudarc is az életemben, de az egyáltalán nem teszi még csak zárójelbe sem a korábbi sikereket. Nem lehet a babérokon ülni, hiszen arra vagyunk, hogy alkossunk.

- Tovább menve ezen az úton: játékosként, kaposvári edzőként, vagy klubelnökként. Melyik volt a legnehezebb, a legdominánsabb?

- Kaposváron játékosként csodálatos volt. Életem reneszánszát éltem, sokkal kisebb felelősséggel, iszonyatos örömet okozott ott nekem a kapuban állni. Köszönöm azt az időszakot dr. Dobos Pálnak, Szita Károlynak, és az egész kaposvári vízilabda közösségnek, hogy rábeszéltek, oda vittek, mert borzasztóan szerettem. Edzőként, nagyon tetszett az, ahogy láttam a játékosok fejlődését, az hogy egy-egy taktikai elem működik. Viszont nagyon nem tetszett az a hév és lendület, ahogy az egészet csináltam, mert nyilvánvaló, hogy elég, felőrlődik benne az ember. Olyan pulzusszámmal, amilyennel a mérkőzéseket csináltam, az nem működhet hosszú távon. Elnökként nagyon óvatosnak kell lennem, mert nem akarok olyan mélységekbe belemenni, amiben benne van a múlt. Ami biztos, hogy amikor nagyon vacilláltam 2018 nyarán, szeptemberében, hogy mit csináljak, elvállaljam, avagy sem, akkor felhívtam Gerendás Gyurit. Ő úgy fogalmazott, hogy ááá Zolikám, bokros teendőid mellett ez elfér, nem egy nagy dolog ez. Hát, hogy utólag mit üzenek neki, azt csak azért nem mondom el, mert úgysem írod le. Ha mindent tudtam volna, úgy a legelejétől, akkor egyáltalán nem biztos, hogy elvállalom.

- Itt tartunk 2020 év végén. Sokunknak nem ez lesz a kedvenc éve. Mondhatnánk borzasztó volt. Mi volt ebben a legnehezebb neked?

- A legnehezebb az Benedek Tibor elvesztése volt! Ő volt az első, aki közülünk távozott. Mint mindenben, ebben is ő volt az első. Ez az év már csak ezért is a felejtendő évek között van. Ugyanakkor nekünk a klubnak, szakmailag megvolt a pokol és megvolt a menny is. Nagyjából össze érett minden egy időpontra és a korona vírussal csúcsosodott ki, úgy május környékén. Akkor láttam azt, hogy a feltornyosult problémákat én már önerőből nem fogom megoldani. Külső segítségre volt szükség, amit szerencsére meg is kaptunk, amit ez úton, így visszapillantva is nagyon köszönünk. Onnantól kezdve sikerült a múltat egy futó ügy kivételével lezárni. Ez még jelenthet ránk nézve anyagi terheket, amire igyekszünk céltartalékot képezni. Innentől kezdve a jelen és a jövő összerakása a feladatunk. A ZF szerencsére nagyon pozitívan áll a klubhoz, örülnek, hogy letisztáztuk a dolgainkat, ami a jövőbeni együttműködés feltétele volt. Mi is nagyon szurkolunk nekik, hogy ebben a bizonytalan időben a rájuk jellemző gazdasági sikerekkel vegyék az akadályokat. Ez azt jelentené, hogy arra a szintre, ami hosszú távon fenntartható vissza tudunk állni. Az új névadó szponzor megjelenése nagyon sok szempontból nagyon pozitív. Nagyon jó üzenete van, az egri vízilabda megítélése szempontjából. Ezen túl normálisan tudunk játékosokkal hosszútávú szerződéseket kötni, hiszen van mögöttünk hitelesség. Ami a biztos lábakon való megállás harmadik elemét jelenti, az a városi támogatás szinten maradása.

- Nem szívesen vágok közbe, de az iparűzési adó megfelezése miatt, már bejelentette a polgármester úr, hogy nem marad pénz sem a kultúrára, sem pedig a sportra...

- Én mégis nagyon optimista vagyok. Most mindenki abban a helyzetben van, hogy a háború mindenkinek rossz, egy ésszerű megállapodás viszont mindenkinek jó. A kormányzat a huszonötezer lakosnál nagyobb városokkal egyénileg fog megállapodni a városi támogatásról. Bízom benne, hogy ez mindenki számára előnyös megállapodás lesz. Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő közvetítésével Eger megerősödve jön ki ebből a válságból. Amennyiben ez a három láb adott, akkor újra egy dobogó közeli csapatot tudunk összerakni, amit nem is összerakni akarunk, hanem felépíteni. Összességében azért nem mondom, hogy borzasztó év volt, mert a nagyon zavaros víz letisztult. Ami ennek az évnek a legnagyobb hozadéka, az az, hogy leraktuk az alapjait egy jövőbeni jó csapatnak, ami folyamatosan tud a saját értékeiből építkezni. Mindent egybe véve ránk fér - az Egri Vízilabda Klub nagy családjára, a vízilabdáért rajongók széles táborára, a lelátón kívül rekedt, de támogatásukat mindig éreztető szurkolóinkra, játékosainkra, edzőinkre, stábtagjainkra -, hogy most a mondat teljes valóságában: boldog új évet kívánjak!

/Fotó: Lénárt Márton, archív/