Csak némi unszolásra állt kötélnek, hogy úgy beszélgessünk, aminek tartalma nyilvánosságot is kap. Ha pedig már a csodáknál tartunk: az is ritka, ahogy a mai világban a család erejéről érez, beszél. Jó teljesítményét ugyanis semmi másnak nem tulajdonítja, csak annak a háttérnek amit a családja jelent. Az, hogy újra itt lehet Egerben, ahol felnőtt, ahol a sportágának alapjait elsajátította. A Bárány és a Bitskey uszodákban. Egykori edzőiről nagy tisztelettel nyilatkozik. Holló Tivadarról, Gyulavári Zoltánról, Tóth Kálmánról, vagy éppen Gerendás Györgyről. Olyan is van, akiről nem beszél, mert mint mondja nem akar sebeket feltépni. Mindenesetre tanulságos idő volt.

Nem feledkezik meg a szűkebb értelembe vett családjáról sem. Arról, hogy bár több esélyes volt a sportág választása mégiscsak a példakép, az édesapa hatására kezdett el vízilabdázni. A messze földön híres borász mindaddig magas szinten űzte ezt a sportot, amíg döntenie  kellett: marad az uszodák világában, vagy inkább tanul. Ma már sok borkedvelő örömére az utóbbit választotta. Mesél arról is, hogy bátyja, Gyuri, futballozott, méghozzá nem is akárhogyan. Játszott az NB-I-es Debrecenben, s csak egy sérülés akadályozta meg, hogy a világhírű AC Milán csapatához nem utazhatott el egy meghívásos próbajátékra. A nővére remek versenytáncos volt, annak pedig kifejezetten örül, hogy öccse, Ákos, már az ő hatására kezdett el vízilabdázni, s ma már egy csapatban játszhatnak. Jön az utánpótlás is, beszélgetésünk pillanatában már nagyon várták feleségével kisfiuk születését. Nem állítja, hogy vízilabdás lesz, mint mondja,  neki csak az számít,hogy boldog ember legyen.

Lőrincz Bálint végleg hazatért! Dehogy akart ő másik csapatban játszani. A körülmények kényszerítették erre. Tudta ő a fájó búcsú pillanatában is, hogy egyszer visszatér majd. Nyíltan vállalja, hogy nem mondott le nagy álmáról, a válogatottságról sem. Ám azt is tudta, hogy ahhoz, hogy igazán jó teljesítményt nyújtson úja Egerben kell kergetni az álmait, mert csak itt tud megújulni. Véleménye szerint az már csak hab a tortán, hogy Petrovai Márton személyében újra egy olyan edzője van, aki mindehhez hozzásegíti, aki nagyon sokat ad. Ráadásul egy olyan csapatban, ahol vezérszerep jut neki is. Ahol nemcsak elhitetik vele, hogy erre képes, hanem kifejezetten ösztönzik is erre, ami nagyon feldobja. Élvezi a munkát, a játékot, s még azt sem tartja tehernek, hogy a mérkőzéseken a kezdő sípszótól, az utolsóig végig a vízben van. Ez pedig valljuk meg nem kis fizikai teljesítmény. Ahogy megfogalmazza most érzi azt, hogy minden rendben van. Olyan klubba tért vissza, ahol az elnöktől a gyúróig mindenki segíti a másikat, egy fantasztikus légkört teremtve, ahová jó tartozni. Itt a család, a háttér erős!

Még akkor ismerkedtünk meg, amikor Zalánki Gergővel együtt egy junior világbajnokság ezüstérméről beszélgettünk, amelyben mindketten meghatározó szerepet játszottak. Olyan szerények voltak, hogy alig lehetett kihúzni belőlük valamit. Most meg már ahogy izgatottan apaszerepre készül, az alázat, a tisztelet, a sportágának szeretete az, ami jellemzi a beszélgetésünket. Ugyanolyan szerényen mint akkor. Csoda hát, hogy Lőrincz Bálint teljesítményét mindenki felsőfokon emlegeti? Egyáltalán nem! És ez így van még akkor is, ha hiszek a csodákban. Azt pedig egyáltalán nem tartanám csodának, ha a szövetségi kapitányhoz is eljutna milyen álmai is vannak ennek a fantasztikus sportembernek...

/Fotó: Lénárt Márton, archív/