Azt mindenki tudta, hogy Czigány Dóra és Menczinger Kata nemzetközi szintű klasszis játékosok. Amikor azonban Icuka /Borsi/ a jobb szélről, bal kézzel úgy bevágta, hogy majd szét szakadt a háló, akkor tátva maradt a szánk. Vagy Szentesen a sztárok nélkül felálló csapatban Dobi Dorina öt góljával nyertünk, csettintettünk. Pirosra tapsoltuk a tenyerünket Katona Zsófi, Kiss Alexandra, Jancsó Patrícia, no meg a többiek egy-egy produkciójánál. Nem sorolunk mindenkit, mert megtette azt vezetőedzőjük dr. Sike József szezonértékelő beszélgetésünk alkalmával.

-Ha röviden össze kell foglalni az elmúlt szezont, akkor mit mondasz, milyen volt?

-Egy csapat életében nézve: soha rosszabbat! Mert trófeát nyerni, az egy nagyon nagy dolog. Mindezt úgy, hogy megfeleltünk a bajnoki küzdelmek során is. Sokkal rosszabbul jártunk volna, ha például a negyedikek vagyunk a bajnokságban, de nem nyerünk kupát. Azért mert valamit megnyerni az egy örök történelem, azt mindig jegyzik. Soha senki nem kérdezi meg, hogy az 1972-es müncheni olimpián ki volt az ezüstérmes rúdugrásban. 

-Nyilván kell az eredmény, ami egyfajta visszaigazolás, de hogy értétek el ezt az ugrásszerű fejlődést?

-Az volt a kiinduló pont, hogy van egy edzői hitvallással megérkezett  új edző...

-Bocsánat, hogy rögtön közbevágok mi a hitvallása az edzőnek?

-Az, hogy legyen ars poeticája a vízilabdáról, hogy tanítja, hogy oktatja, mit akar elérni, mi az amivel bár milyen csapatot tűzbe lehet hozni. Nekem az a hitvallásom, és ezt hetente elmondtam a lányoknak, hogy a vízilabda olyan sportág, amelyben a legfontosabb az alkalmazkodási készség. Ehhez majdnem minden hangszeren tudni kell játszani. Ráadásul úgy, hogy minél kevesebb legyen a játékvezetőknek a feladata. Ezt kellett elhitetnem és megértetnem a lányokkal. Aztán a másik az, hogy ez az a sportág, amit megfelelő kondíció nélkül nem lehet játszani. Egy hét alatt elveszted a lábadat és akkor már megette a fene az egészet. Aki nem képes átúszni a pályát tizenegy másodperc alatt, annak nem lesz megfelelő támadási ideje. Meg kellett értetni, hogy nem két negyed egy vízilabda mérkőzés, hanem harminckét perc. Aztán fenn kell tartani a morált, mert jön egy új seprő, az jól seper, de mi van utána? Persze jönni kell az eredményeknek is, hogy igazolja: megéri dolgozni. Ha visszaemlékszünk, már a bajnokság első mérkőzésén, majdnem bombameglepetést okoztunk a BVSC ellen. Ott még nem engedte meg a sors, hogy nyerjünk, de ami ott elúszott az visszajött a kupában. Lőttük a gólokat a nagy csapatok ellen is, látták a lányok, hogy van keresnivalónk, megéri a munka. Ez ilyenkor olyan mint egy jó házasság. Egy hitvallás találkozik egy olyan csapattal, amelyik akar, szeretne előbbre lépni. Hittek a munkában a játékosok. Ez már előrevetítette azt, hogy ez a szezon nem lesz rossz. Ezzel tudok válaszolni az előző kérdésedre is, valahogy így értük el, amit elértünk.

-Szembetűnő volt a játékosok egyéni fejlődése is...

- Menjünk sorba! A kapuban Kiss Alexandra egy hosszú, súlyos sérülés után, a kezdeti önbizalom hiányt levetkőzve nyújtott olyan teljesítményt, hogy most éppen a válogatottal készül a világbajnokságra. Ez mindent elmond az ő teljesítményéről, sokat köszönhetünk neki. A második számú kapus, Túri Dorottya, Alexandra teljesítménye miatt, kevés lehetőséget kapott, de amikor a kapuban állt, mindig jól teljesített. Köszönhető volt ez az edzésmunkájának, mert mindig tudta, hogy mit játszunk, no meg annak, hogy az ifibajnokságot végigvédte. Volt nekem két olyan bekkem, akikkel el akartam vitetni a kiállítások kétharmadát. Azt mondtam a csapatnak, hogy akkor leszünk mi jók, ha a Bódi Fruzsina és a Molnár Daniella az első helyeken végez a kiállítási ranglistán. Néztek rám a lányok, azt hitték, hogy én ezt pejoratív értelemben mondom. De nem, mert ha az élen végeznek a kiállítási statisztikában, de nincs akciógól, nincs ötméteres, és az emberhátrányos védekezésünket stabilizáljuk, akkor a "menők közül" nem fognak kipontozódni. Ők ezt bevállalták, megoldották és ezt azért is tartom nagy pozitívumnak, mert a következő évben már ebből tudnak majd meríteni, fejlődni. Mert megcsinálták a rombolásos védekezést, amiből sokkal könnyebb lesz építkezni már a támadásoknál.

-Sőt! Molnár Daniella fontos gólokat is lőtt!

-Ebben az évben még nem nagyon akartam ezzel foglalkozni, hogy a támadásokból is komolyan vegyék ki a részüket. Egy-egy olyan mérkőzés volt, amikor el kellett vállalják, hiszen őket hagyták lőni. Különösen Daniella ezt is megoldotta, de mint említettem a következő szezonban ez már a fegyverünk lesz, különösen a nemzetközi mezőnyben.

-Menjünk tovább!

-Nem vitás, hogy van egy sztárjátékosunk, aki válogatott szinten játszott, ő  Czigány Dóra. Csak azért nem válogatott, mert édesanya és így már nem vállalja a válogatott felkészülésekkel, világversenyekkel járó távolléteket. A kvalitásaival mindenki tisztában van, hiszen Európa bajnok, olimpiai negyedik helyezett, akinek az egész családja vízilabdázik, az édesapja, a bátyja, beleszületett a sportágba és ezáltal mindent tud erről a sportágról. A sorsdöntő mérkőzéseket mindig hozta, egy 7-6-os kupadöntőben négy gólt lőtt, a Dunaújvárosnak öt gólt lőtt, de nem kell bizonygatnom a klasszisát. Amíg ő ezt vállalja, addig az Egernek ő egy ikonikus játékosa. A rossz kéz oldalon számításba vettem többször taktikai megfontolásból a nagyon fiatal Borsi Ilonát, aki bal kezes. Ugyanezen az oldalon ott volt Menczinger Kata, aki a magyar női vízilabdának egy fantasztikus alakja. Olyan munkabírással, olyan terheléssel tud dolgozni, ami nagyon ritka. Ő nyitotta meg rendszeresen azt az oldalt, ahol  Czigány Dórának lehetett nyugodtan játszani. Vele nagyon sokat nyertünk. Hiába, hogy nem bal kezes, de a leggyorsabb, legjobban forduló magyar játékosok közé tartozik. Nagyon megköszöntük neki a munkáját, ő családi okokból befejezi a játékot. Hiányozni fog. Borsi Icukára visszatérve, egy üde színfoltot jelentett. Végre egy balkezes, akit ha ott hagynak, mert ugye Czigány Dórára, vagy Menczinger Katára figyelni kellett, akkor bombagólokat lőtt. Ugyanakkor neki nagyon sokat kell dolgozni, mert kicsi, a lábát nagyon meg kell erősíteni. Erről az oldalról játszattuk még Szilágyi Szabinát. Róla az egész csapat előtt elmondtam, hogy a legjobb hatékonysággal játszó emberünk. Soha nem teljesített a tudásának a nyolcvan százaléka alatt. Nem lehetett benne csalódni. Amit a testi adottsága megengedett azt ő mindig hozta. A másik oldalon a legtöbb lehetőséget Dobi Dorina kapta. Az edzésmunkája, káprázatos, a tudásigénye úgyszintén. Nagyon sokat fejlődött. Még nem teljesen kiforrott játékos, de nagy lehetőség van benne. Időközben tudjuk, hogy ő elmegy Dunaújvárosba. Ezt nem sértésnek vettem, mert egy nemzetközi porondon is elismert klub hívta, s ez számunkra is elismerést jelent. Ezen az oldalon játszott Jancsó Patrícia, aki egy olyan szintű stabilitást tudott adni, több helyen is bevethető, aki testi erejénél fogva, magasan az első négy csapat szintjének felel meg. Bekkel, centerezik, lövése van. Annyit tudunk, hogy a korábbi klubjában nem edzett annyit, amennyit kellett volna, ezért bejöttek különböző szintű sérülések, amik hátráltatták. A második nálunk töltött szezonjában lesz igazán meghatározó játékos, különösen majd a nemzetközi mérkőzéseinken. Párkányi Réka is ezen az oldalon kapott szerepet. Nagyon jó adottságai vannak, gyors, viszont nincs még rutinja, magát a játékhelyzeteket még nem mindig jól reagálja le. Ő az aki igaz a másik oldalon, de képes lehet azt játszani, mint Menczinger Kata, mert gyors. Igaz még közel sem az a szint, de azon dolgozunk, hogy legyen önbizalma, kellő labdaügyessége. Katona Zsófi center. Őt majdnem beskatulyázta ez a poszt. Azt kértem tőle, hogy jöjjön ki lövő pozícióba, mert remek lövése van, s csak akkor menjen vissza centerbe, ha a gyengébb bekk ellen kell megküzdenie, akiket képes is legyőzni. Nagyon sokat fejlődött. Gálicz Zsófit kevesebbet tudtam játszatni. Egy nagyon rendes, példamutatóan szorgalmas játékos, de az adottságai nem voltak meg ahhoz, hogy  ilyen szinten vízilabdázzon. Ő egy ötödik, nyolcadik helyezéssel bíró csapatban biztos kezdőjátékos lehet, ezért elengedtük. 

-Októberben kezdődik az új bajnokság. A csapat viszont gőzerővel edz minden nap! Munkamániás vagy?

-Nem. Volt egy rossz beidegződés. A bajnokságok befejeztével úgynevezett levezetőedzések voltak. Ezen változtattunk. Elengedtünk mindenkit tíz nap szabadságra. Aztán pedig olyan munkát végzünk, amit szezon közben, a mérkőzések egymásutánjában nem lehet. Major Attila erőnléti edző, kemény kondiedzéseket tart. Kifejezetten a lábakat erősítjük. A lányok vállalták a kemény munkát, mert látják az értelmét. Így talált egymásra az edző és csapata. Persze a vízbe is bemegyünk, de most a megfelelő erőnlét megszerzése a lényeg, hiszen a nemzetközi kupában is szeretnénk maradandót alkotni. 

-Mindez azonban egy következő beszélgetés témája lesz. Az elmúlt szezon eredményeihez, játékához pedig csakis gratulálni lehet.

/Fotó: Lénárt Márton archív/