Remek győzelmek, fájó vereségek. Kifejezetten élvezhető, jó mérkőzések, bugyuta hibákkal tarkított, nézhetetlennek minősített összecsapások. Ez a kettősség jellemezte női csapatunk teljesítményét a nemrég véget ért bajnoki szezonban. Felidézhetünk néhány tudósításunk címét ezen megállapítás igazolására: " Szép győzelem, izgalmas percek, remek csaták!" " Bravúros győzelem! " " Fájó vereség!" "Ez az amit gyorsan felejtsünk el!" Aztán folytathatnánk a sort, de nem tesszük. Szorítkozzunk a tényekre! Ez a kettősség okozta a tabellán, az utóbbi évekhez képest visszalépést jelentő hetedik helyet a záráskor. Szilágyi Péter vezetőedzővel beszélgettünk arról, hogy mit is ér ez a hetedik hely?

- Még nézők előtt a Bárány uszodában egy nagy reményekre jogosító szezonkezdetnek lehettünk tanúi. Igaz az még a bajnoki rajtot megelőző Magyar Kupa mérkőzések történéseit öleli fel. Miért nem sikerült a bajnokságot úgy kezdeni, ahogy a Magyar Kupát befejeztük?  Mert megvertük a Fradit, és a válogatottakkal teletűzdelt UVSE ellen is csak hatalmas küzdelemben szenvedtünk vereséget.

- Most is jó ezeket az összecsapásokat felidézni. Még az ellenfeleink is gratuláltak, s azt nyilatkozták, hogy a bajnokság egyik meglepetéscsapata lehet az Eger. Csak hát mi már akkor is tudtuk, hogy törékeny a csapatunk. Adott volt a mag. Czigány Dóra, Menczinger Kata, Hertzka Orsolya, a kapus Kiss Alexandra, Szmodics Viktória. A keret többi tagját ifjúsági és serdülő korú játékosok alkották. Már akkor is látszott, hogy a rutint képviselők közül bárki kiesik egy sérülés, betegség vagy egyéb ok miatt, akkor már közel sem volt képes egyenletes, és legfőképpen eredményes teljesítményre a társaság. Ismert tény, hogy Kiss Alexandrát műteni kellett, hónapokra kiesett, Több hétig nem állt rendelkezésre Czigány Dóra sem betegsége miatt. Menczinger Kata is kihagyásra kényszerült egészségi problémák miatt. Azt se felejtsük el, hogy amikor félbe szakadt, majd véget ért az előző idény, akkor a nulláról kellett kezdeni az építkezést, mert szinte nem  maradt csapatunk. Sokáig az én  szerepem sem volt tisztázott.  Aztán úgy a nyár közepére raktuk össze a keretet. Nagy köszönettel tartozom a rutint képviselő egykori válogatottaknak, mert türelemmel, nagy odaadással segítették a fiatalokat, megkönnyítve ezzel az én dolgomat is. Sok minden összejött tehát, például a stábban is történtek változások, távozott a csapatvezető, ami szintén törést okozott. Aztán volt egy irányított sorsolás. Kezdtünk a Szentessel, ahol fájó vereséget szenvedtünk, majd jöttek a nagyok, az UVSE, a Dunaújváros. Hiányzott egy bravúr, amit a BVSC ellen reméltünk. Hirtelen sok lett a vereség, ami mentálisan nem használt. Persze nem akarok semmit a körülményekre fogni, vagy azzal magyarázni.

- Miben látod az említett kettősségnek az okát?

- Nagyon jó szellemiségű csapat jött össze. Jól kiegészítették egymást a játékosok. A fiatalok igyekezete dicséretes volt, csakúgy mint az, ahogy  - mint már említettem -, segítették őket a rutinosak. Minden ellenfelünkkel éles mérkőzést játszottunk az idény első szakaszában. Nyerni nem sikerült, de Dunaújvárosban még  a harmadik negyedben is vezetni tudtunk, vagy a BVSC elleni TV-s meccsen sem vallottunk szégyent. Egy sérülés soha nem jön jókor. Viszont Kiss Alexandra akkor sérült meg, amikor a papíron nyerhető mérkőzések kezdődtek. Fiatal kapusaink közül pedig még egyikőjük sem volt kész arra, hogy egy egyenletes átlag teljesítményre képesek legyenek. Később szépen felvették az OB-I követelményeit, de a hirtelen teher még sok volt nekik. Czigány Dóra a téli időszakban hónapokra kiesett, Menczinger Kata pedig pont a BVSC elleni összecsapáson hiányzott, de nagyon. Ami pozitívumot jelentett, az egész idény során, az Hertzka Orsi teljesítménye, aki egy igazi sportemberi mentalitással küzdötte végig a nehéz időszakokat is. Szinte csak két játékos volt, akik végig az egész szezon során rendelkezésre álltak és próbálták a kiesőket pótolni, Bódi Fruzsina és Dobi Dorina. Ők voltak azok is akik a legtöbbet fejlődtek. 

- A keret átlagéletkora meglehetősen fiatal volt ez is okozhatta a hullámzó teljesítményt?

- Dobi Dorina, Gálicz Zsófi, Horák Zsófi, Túri Dorottya, Pogonyi Bíbor. Ők öten saját nevelésű utánpótlás korú játékosaink. Közülük hárman, négyen minden meccsen szerepeltek. A Többi nyolc-kilenc helyen pedig az ebből a korosztályból éppen hogy felnőtté váló játékos kapott helyet. Katona Zsófi is az idén érettségizik, Dobival együtt meghatározó játékosokká váltak. Túri is nagyon sokat fejlődött, de említhetném Párkányi Rékát is. Nem a fiatalságon múlott ez. Tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy a bajnoki rajt előtt is az ötödik, nyolcadik hely nézett ki. Egy, egy mérkőzésen múlt, hogy nem az ötödik helyért játszhattunk. Kétszer kikaptunk a III. kerülettől, a Szentes is becsúszott elénk. Csak azokat  vertük meg, akik mögöttünk végeztek. A Honvédot, a Tatabányát és a Szegedet. Ez a hetedik hely reálisnak mondható.

- Amennyiben ezt a csapatot sikerül egyben tartani, akkor viszont több esélyünk lehet, mert a végére szemmel látható volt a fejlődés...

- Erről nehéz mit mondani, mert a klubvezetés a napokban kezdi el a tárgyalásokat a jövőt illetően. Belejátszhatnak  ebbe anyagi szempontok, tovább tanulási szándékok és lehetőségek. Az viszont elvitathatatlan, hogy felnőttünk az OB-I-hez, sokat fejlődött a társaság. Ami egyelőre biztos az az, hogy Hertzka Orsolya a pandémia miatt nem tudott visszamenni az USA-ba, hogy folytassa a tanulmányait. Egy évet kihagyott, de szeptemberben vissza megy. Ő nagyon hiányozni fog.

- Beszéltünk utánpótlásról, sérülésekről, irányított sorsolásról, hullámzó teljesítményekről. Mégis hogy értékelnéd ezt  szezont?

- A helyezést tekintve azt kell mondjam ez volt a realitás. Voltak jó időszakok, kifejezetten jó mérkőzések. Ugyanakkor van hiányérzetem így a végére. Sokan segítettek, akiknek nagy köszönettel tartozom. Meg kell említenem mindenek előtt Major Attila erőnléti edzőt, aki kiemelkedő munkát végzett. Sallai Beát az úszó edzőnket, Jászberényi Gábort, aki a kapusaink fejlődéséhez járult hozzá, Nagy Máriát aki a mentális felkészülés motorja volt, Rüll Csabát, akinek a szakmai véleményére sokat lehetett adni, és hát mindenek előtt a szakmai igazgató Biros Péter is sokat tett hozzá az összmunkához. Ebből is látszik, hogy mennyi munka van ebben a hetedik helyben. Sokan segítettek, mégis néha magányos küzdőnek éreztem magam. Nem tehettünk a vírusról, az uszoda és a konditermünk bezárásáról, egyáltalán az ebből adódó korlátozásokról. A körülményekhez képest elégedett vagyok, bár mint mondtam vannak hiányérzeteim. Sok munka vár ránk, ami megszüntetheti ez utóbbi félmondatomat...

/Fotó: Lénárt Márton, archív/