Esetében Eger egy teljesen új állomás, azonban az eddigi élete során már több nagy kihívással is megküzdött. Három kontinens pólóját ismeri, nagy tapasztalattal és óriási motivációval érkezett hozzánk. Dunaújváros, Egyesült Államok, Ausztrália, majd Eger. Izgalmas karrierjéről és természetesen az egri viszonyokról beszélgettünk Polák Zsófiával.

Ausztrália jól ismert az egri pólósok körében. Neked hogyan alakult az ottani karriered?

Onnan kezdeném, hogy Dunaújvárosban kezdtem el vízilabdázni, ott tanultam meg gyakorlatilag mindent. Mindig is vonzott az, hogy milyen lehet külföldön élni, így nagy fába vágtam 2014-ben a fejszémet: Amerikába költöztem. Remek éveket töltöttem ott, a tanulmányaim mellett folyamatosan szerepeltem az egyetemi bajnokságban. Az előző évet pedig már Ausztráliában, azon belül pedig Sidney városában éltem és sportoltam.

Szerinted miért ennyire népszerű desztináció Ausztrália?

Varázslatos az ottani világ, tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el oda. Fantasztikus ország, nem tudom máshoz hasonlítani. A vízilabda lebonyolítása is kimondottan egyedi, talán az amerikaira hajaz egy kicsit, hiszen itt is félévekre vannak bontva a szezonok. Sok meccset játszottunk, de persze a színvonal nem éri el az európait.

Mi volt a motivációd arra, hogy ilyen nagy kalandra indulj el?

Nagy lehetőséget láttam abban, hogy Amerikában a tanulmányok mellett magas szinten lehet vízilabdázni. Sokat segítettek ott nekem, végig támogatták az egyetemi tanulmányaimat, így két diplomával a kezemben indulhattam tovább. Büszke vagyok arra, hogy amellett, hogy sikeresen pólózhattam, antropológián és fényképészeten is jól teljesítettem. A mesterképzés és egy másodedzői állás vonzó volt, de inkább egy volt edzőm hívását fogadtam el, így tettem át Ausztráliába a székhelyem.

Ezek után jutunk el oda, hogy kapcsolatba kerülsz az egri gárdával. Pontosan, hogy nézett ez ki?

Biros Péter hívó szava nagyon sokat jelentett nekem, így nem kellett igazán gondolkodnom. Kicsit van bennem még feszültség, mert három kontinensen vannak még cuccaim, így a logisztika nem volt zökkenőmentes. Az egri csapatot senkinek sem kell bemutatni, a hagyományok és sikerek magukért beszélnek. Nagyon örülök, hogy itt vagyok. A család és az ország is nagyon hiányzott, számomra is bebizonyosodott, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon!

Habár hazatértél, de mégis egy olyan városba ahol még nem éltél, és egy olyan csapatba, amit csak ellenfélként ismertél. Azt kapod, amire számítottál?

Izgultam, hiszen ennyi év után azért nem egyszerű visszarázódni az itthoni dolgokba. Kicsit olyan volt az elején, mintha idegenlégiós lennék. Sokat segítettek a csajok, Petiék pedig rendkívül jó szakemberek. Úgy érzem, hogy egyre jobban én is és a csapat is formába jön. Az elején járunk, ebben a keretben jóval több van, mint amit eddig mutattunk magunkból. Fokozatosan fejlődünk, szépen készülünk. Ahogyan már előttem sokan megfogalmazták, éremért szeretnénk küzdeni!