Az egri aranykorszaknak a részese volt, aztán egy elképesztő hosszú út végén újra itthon van. A remek vízilabdázó előző hazai csapata a Dunaújváros volt, azonban a mögöttünk hagyott szezont Ausztráliában töltötte. Egy picit múltat idéztünk Vályi Fannyval, de emellett természetesen az idei célokról és egy komoly kihívásról is beszélgettünk, ami a családját érinti.
– A te esetedben tökéletesen igaz, ha azt mondjuk, hogy hazatértél. Milyen emlékek kavarognak ilyenkor az emberben?
– Egerben nevelkedtem, ez a csapat az én otthonom. Hihetetlen sikereket élhettem meg nagyon fiatalon, hiszen két bajnoki cím, egy kupagyőzelem és egy nemzetközi negyedik hely is szerepel az eredményeink között. Nehéz erről beszélni, tényleg csak az tudja, hogy milyen érzés ez, aki átéli. Rengetegszer említették már az újak a Bitskey Aladár Uszodában található zászlókat. Elképesztő, hogy nekem mind a háromban szerepem volt. Ettől függetlenül kifejezetten motiváltan érkeztem vissza, hiszen újra bajnok szeretnék lenni!
– Azonban a két egri időszak között jó pár év eltelt. Mik történtek veled életed ezen időszakában?
– Amikor eligazoltam innen, akkor az elsődleges célpont az Egyesült Államok volt. Akkor ez sajnos meghiúsult, így a döntésemet nagyban befolyásolta az, hogy a testvéremmel szerepelhessek egy csapatban. Ennek lett az eredménye, hogy a Dunaújvároshoz kerültem, ahol az ott töltött szezonok során minden véghajrában éremért küzdöttünk. Ezek után jött a lehetőség, hogy Ausztráliába költözzek, és ott folytassam a karrierem. A légióskodás után pedig újra itt vagyok a nevelőegyesületemben.
– Ha már szóba jött az, hogy Ausztráliában is pólóztál, mesélj arról, hogy milyen az ottani bajnokság?
– Nagyon más az ottani bajnokság. A színvonal és lebonyolítás szempontjából is más szintet képvisel, mint a magyar. Regionális bajnokságokban mérkőztünk meg egymással, de mivel az ország óriási, így az utazások nagyon hosszú időt vesznek igénybe. Mikor megnyertük, akkor következett az országos szint. A bírok, nem igazán kedvelik az európai stílust, így nem volt egyszerű dolgom. Jó tapasztalat szerzés volt, de az itthoni az igazi!
– Visszatérve Egerbe, milyen erősnek érzed az idei keretet?
– Nagyon kiegyenlített a mezőny az idei kiírásban, így bármi megtörténhet. Roppant erős a felhozatal, nüánsznyi dolgokon fog múlni egy-egy helyezés. Mindenképp szeretnénk kiharcolni azt, hogy a következő évben kilépjen a csapat a nemzetközi porondra. Úgy gondolom, hogy a rutinos és fiatal játékosok egyvelege remek, így a legfontosabb az, hogy minél hamarabb összeérjünk.
– Ha már a nagy csatákat említettük, akkor biztos érdekes lesz a testvéred ellen medencébe ugrani...
– Talán azt a mérkőzést várom a legjobban. Aminek örülök, hogy nem sűrűn fogunk találkozni a vízben, hiszen más-más poszton játszunk. Ettől függetlenül biztosan érzelmes pillanatokat élünk majd meg. Nehéz helyzetben lesz a családunk is, hiszen mind a ketten nem nyerhetünk. Nagy kihívás lesz nekik is a lelátóról, de remélem, hogy nagyon büszkék lesznek ránk.
(FOTO: Lénárt Márton)