Ahogy ez a szezonértékelő is rendhagyóra sikerült, a serdülők és az ifjúsági korosztály is rendhagyó szezont tudhat maga mögött. Mindkét csapatot az a Tóth Kálmán edzette, készítette fel a jövő feladataira akiről közismert elkötelezettsége, elhivatottsága. Szigorú, és következetes, de évről, évre újabb barátokat szerez, hiába nő az életkori különbség. Ezúttal is olyan szeretettel beszél tanítványairól, ami szinte egyedülálló a szakmában. Ömlik belőle a szó. Szinte lehetetlen utána számolni, hogy hányadik társaságnak ad egy életre szóló élményt, köttet velük örök hűséget a sporttal, a mozgás örömével. Az viszont szembetűnő, hogy a lelkesedése töretlen.

-A serdülőknél nagyon fontos - mondja -, hogy amikor kijönnek a gyerekkorból, akkor még nem az egyéni képzésre helyezem a fő hangsúlyt, hanem a kapu előtti jó döntéshelyzetek felismerésére. Nincs két egyforma helyzet, minden támadás és védekezés a döntések sorozata. Fel kell, ismerjék, hogy a pillanat tört része alatt mit kell cselekedniük. Ezt skálázzuk a hét minden napján. Amikor a későbbiekben elérik az ifikort, akkor már nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni képzésre. Mit kell tudni a bekkeknek, a centereknek, a szélsőknek és sorolhatnám tovább az összes meglévő posztot, egészen a kapusig. Így kell ketté bontani a serdülő és az ifi képzést. 

Maradva a serdülőknél, van a hétfőtől, péntekig tartó munka, illetve van a hétvégi mérkőzés. Az utánpótlásban soha nem a hétvégi mérkőzésre készülünk. Még mindig nem az eredmény a fontos. Helyesebben nem a hétvégi mérkőzés eredménye. Mi az olimpiai döntőre készülünk. Ha azt látjuk, hogy a csapatnak fizikális hiányosságai vannak, akkor még pénteken is arra helyezzük a hangsúlyt. Ha a döntéshelyzeteket kell gyakorolni, akkor azt tesszük. Nem a taktika az elsődleges szempont még. Az egyetemen is ezt próbálom sulykolni, hogy váltsunk szemléletet, mert mindig a képzésre, az oktatásra, a tanításra kell a hangsúlyt helyezni. Az, hogy megverjük az aktuális ellenfelünket még másodlagos. 

Úgy érzem, hogy ez a hétfőtől, péntekig tartó munka a serdülőknél nagyon jól sikerült. Ügyes kis játékosok bontogatják a szárnyaikat, de még azt nem lehet tudni, hogy meddig és hová fognak eljutni. Hiszen csak egy bizonyos határig lehet őket fejleszteni, mert itt van genetika, adottság, szerencse, és lehetne sorolni.

Az ifiknél, ha megint csak a képzés nézzük, mert még ők is utánpótlás játékosok, akkor elégedettek lehetünk. Vannak centerek. Az egyik Lugosi Csongor, az utánpótlás válogatott oszlopos tagja, világbajnokságra készül,  a másik, Hajdú Botond szép szezont futott az OB-I-ben, most átteszi a székhelyét Amerikába teljes ösztöndíjjal. Nagyon ügyes balkezesek és folyathatnám, de nem nagyon szeretnék kiemelni senkit. Mert a képzés ami szerintem jól sikerült azért lehetett pozitív mert ők is akarták, partnerek voltak. Talán egy kicsit abban vagyunk lemaradva, hogy kiváló csapategységet alkotó elemekké váljanak. Azzal együtt is igaz ez, hogy az egyéniségeket soha nem szabad letörni, háttérbe szorítani. Azt érzem, hogy az a bizonyos kohézió hiányzik, a mindenek fölött a csapat. Még ez az, amin dolgoznunk kell. Ezzel együtt is bizonyítottuk, hogy igenis jó csapatunk van. Szoktam mondani, hogy majd ha elolvad a hó, azaz a tél végére állnak össze a dolgok. Most is így volt: elolvadt a hó és bizonyítottunk.  Még akkor is, ha az elmúlt szezonban összességében jobb eredményt értünk el. Jövőre is jó csapatunk lesz, ez már most látszik. 

Mi úgy állunk hozzá, hogy játékosokat akarunk nevelni. Ezért fontos a hétfőtől, péntekig tartó munka. Nagy köszönet a felnőtt csapat edzőinek, hogy rendszeresen tudtunk velük kétkapuzni. Láthatták, hogy mennyire másabb ott a felnőtteknél a dinamika, a gyorsaság, az erő, más a koncentráció. Jó volt érezni, hogy egyfelé húz a klub, a felnőtteknek sem derogált velünk játszani. Ez nagyon sokat segített. A mérce az az, hogy hány játékos kerül fel az OB-I-be. Most ugyan többen is felkerültek, de nekünk meg kell érteni, hogy  Eger egy kis város, nem éppen vízilabdás termettel megáldott adottságokkal. Nem lesz mindenkiből olimpiai bajnok, de mi mindig az olimpiára készülünk. Meg kell érteni a kamaszokat. A mi gyerekeink, nagyon kell szeretni őket, hogy ezt érezzék. Én így imádom, szeretem, és tisztelem őket, mert csak így tudom napról, napra, hétről, hétre komoly munkára fogni valamennyiüket.

Mit lehet mindehhez hozzátenni? Az elhangzottakból kitűnik: jó úton haladunk, jó kezekben tudhatjuk a kamaszokat, a felnőtt kor küszöbére érkezőket. Akik pedig még csak most gondolkodnak sportág választáson - érdemes belevágni, vízilabdássá válni, mert ebben a klubban a serdülők és az ifik,  minden nap az olimpiára készülnek...